Az előző hírlevelet folytatva, melyben annak a gondolatnak a körüljárását kezdtük el, hogy mi az oka, hogy az ezredforduló körül a legtöbbet ültetett növények a tuják, mára a legtöbbet pusztuló és kivágásra kerülő kategóriát jelentik, összegeztük, hogy a nyugati tujafajták például a smaragd tuja egyáltalán nem igénytelen, sőt vizet, tápanyagot, hova-tovább párát igénylő, nagy ápolásigényű növényfajták.

A Kedves olvasó felmordulhat, hogy a mediterrániumban utazva gyönyörű tujanövényeket lehet látni borzalmas talajviszonyok között, naptól űzötten és valószínűleg a kutya sem gondozza.

A megjegyzésre válaszom, hogy azok a keleti tuják között számon tartott un. ciprusok, „tetszett volna” azt ültetni. De hát maradjunk a meglévő problémánál az előző hírlevél végén azt ígértem, tovább visszük a kérdés boncolgatását.

Mi a leromlás „menetrendje”?

A tuják csodálatos öngyógyító, védekező képességgel rendelkező növényegyedek. Meg is teszik ezt a szívességet a kerttulajdonosnak, mármint, hogy aktívan védekeznek,- ebből gondolhatták többen-, hogy igénytelenek, de csak akkor, ha egészségesek. Az egészség alapja pedig az előbbiekben már említett víz, tápanyag, pára, gondozás folyamatos biztosítása. Ilyen esetben például, ha a tuját szívókártevő szúrja meg, a tuja gyantás levet bocsát ki, mellyel elűzi a kártevőt, vagy akár halálát is okozza. Azonban, ha a tuja nem kap elég vizet, a növényben nem képződik gyanta, a kártevő szabadon garázdálkodhat. A példa jól jellemzi azt a folyamatot, mely a növényeknél néhány év alatt, vagy akár gyorsabban is, az immunrendszer összeomlásához vezet és ebben az esetben a gyengültségi kórokozók visszafordíthatatlanul legyűrik a növényt.

Hogyan lehet megszervezni a védelmet?

A legbiztosabb védelem a megelőzés, jó kondícióban kell tartani a növényeket, meg kell előzni a fizikális leromlást, gondoskodni kell a folyamatos víz és tápanyag ellátásról, a tujasorok megelőző növényvédelmét el kell látni, és nem is ajánlott megszakítani, mert nem csak gyengültségi kórokozók tudnak támadni, hanem akadnak bátrabbak, akik az egészséges növényt is „megkóstolják”.

Az egészség kulcsa a higiénia!

Bizony ez a „Tujáéknál” is így van, rendetlen, koszos környezetben könnyebben üti fel a fejét a betegség, fészkelik be magukat a kártevők. Amikor tuját vizsgálunk elsődlegesen a törzshöz közeli barnultság fokát szemrevételezzük. Az egészséges tuják belső részén is képződnek szárazulások, elhalások, ez a tuja élet velejárója, ahol azonban a szél nem képes ezt kitakarítani, ott ez az elhalt állomány helyben marad, felhalmozódik, és melegágya lesz a betegségeknek, kártevőknek, ezért ennek a kitakarításáról még az indító (lemosó) tavaszi permetezés előtt gondoskodni illik.

Hogyan tovább?

A tavaszi munkálatok, takarítás, indító (lemosó) tavaszi permetezés után, mintegy másfél hónapra a gombabetegségek megelőzése, gyógyítása érdekében illetve kártevő-mentesítés céljával, permetezni szükséges. A permetezést másfél havonta ismételni kell, legalább egyszer. Az őszi időszakban a téli felkészítés során a gombabetegségek prevenciója, (főleg a rozsdákat említeném) kihagyhatatlan. Az alakító metszéseket fajtától függően tavasszal vagy össze végezheted.

Ha segítségre van szükséged a betegségek felderítésében, hívd a Tujadoktort analízisre!